Csupaszín karkötők átutazóban

Van néhány dolog az életemben, ami nem tart sokáig. Egyeseket nagyon bánok, másokat kevésbé, és van egy kis kupac, amit egyáltalán nem. Ők a csupaszín karkötők. Azért nincs hosszú Monával-élésük, mert épphogy elkészülnek, kettőt-hármat forgatok rajtuk, modellt állnak néhány percig az optika előtt, egy kicsit még a szekrényem polcára is beülnek a többi kreációm közé, aztán huss! Elhagynak. Elcserélődnek egyéb javakért. Legtöbbjük a világot porba döntő bankókért, mások mindenféle amatőr művészek alkotásaiért, és olyanok is akadnak, akik néhány pusziért. Bánjam? A legkevésbé sem :)

Szerencsére van Egy, aki engem válaszott. Egy, aki 3 évvel ezelőtt született, Egy, akit mások lenézően csak prototípusnak neveznének, de Ő más. Neki lelke van. Ő az enyém. Kicsit kezdetleges, kicsit kopott, kicsit savanyú, de az enyém :) És szeretem. Nem jobban, mint Anyut, Öcsit, vagy a Mókuskámat, de azért szeretem.
A képen egyik leszármazottja, Cserfes Csilla feszít büszkén, aki mostmár Zsuzsa napjait szépíti, remélem még nagyon-nagyon sokáig.

Szeretek gyöngyöt szőni...

... de általában mások is "megkívánják" a kreálmányaimat, én meg mindig mindent odaadok... De ezt nem! Ez akkor is a sajátom marad! Pedig kérték már kislányok az óvodából, a párom unokahúgai, a kasszásnéni a boltban... Olyan nehéz nemet mondani, de eldöntöttem, hogy ezt minden körülmények között megtartom. Eddig sikerült, már több, mint 2 éve :)







Egyébként miliméterpapíron terveztem meg a mintát tűhegyű színes filctollak segítségével, szerintem így a legegyszerűbb. És amire a legbüszkébb vagyok: a párom fűzött belőle 2 sort! Igaz, kb. fél órájába telt, de olyan kis ügyes, hogy a hatalmas férfikezeivel képes volt ilyen szöszmötölős munkára :) Bele is izzadt rendesen :D

Amúgy ennek a karkötőnek már egy utódja is van kék-fekete színkombinációban, ami a Meskán csücsül leendő gazdájára várva, és már el kis képzeltem a következőt, de ahhoz még be kell szereznem a tökéletes árnyalatú gyöngyöt. Nem egyszerű feladat.

Majdnem szétvertem a gépet...

Szerencsére csak majdnem. Sikerült lenyugtatnom magam, bár ha lenne most itt egy kalapács a közelemben...

Marcsi kommentjére szerettem volna reagálni, de többszöri próbálkozásom ellenére sem sikerült :( Egy csúúúnya betűkből és számokból álló hibaüzenetet kaptam, és nem értem, hogy miért :( Nem tudok hozzászólni a saját bejegyzésemhez... érthetetlen! Ráadásul angolul se tudok annyira jól, hogy megértsem a google-ban talált segítséget... :(:(:(:(
Szóval bocs Marcsi. Majd még próbálkozom.

Ejnye - dádá

Hát igen :D
Jó rég volt már december 5...
Nem lesz ez így jó, pedig még azt sem mondhatom, hogy nem érek rá. Nagyonis ráérek. Sajnos.
Május van, esik az eső, az előbb ettem tele magam cayenne borsos cápaharcsával. Fincsi volt. Lehet a kaja, vagy az időjárás miatt, de eléggé használhatatlan vagyok most. Még gyurmázni sincs kedvem, pedig azt szeretek nagyon...

Ilyen kis eperkéket, meg hasonlókat gyúrogatok manapság. Meg elővettem régóta kedvelt tevékenységeimet: a gombbehúzást, makramézást, csomózást... Jó kicsit nosztalgiázni, és hihetetlen, de mindig új ötletek jutnak eszembe egy-egy régi darab láttán.

Tegnap egyébként beszerző körúton jártam Szegeden, és megvettem életem első quillingpapír készletét. Hogy miért, őszinténszólva fogalmam sincs, de muszáj ezt is kipróbálnom :D Már elő is szedtem pár régebbi Praktikát, majd azokból mazsolázgatok ezt-azt. Hajrá :P